Ugrás a tartalomhoz

HMS Erebus (1826)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
HMS Erebus
Hajótípusbomb ketch
NévadóErebosz
Üzemeltető Nagy-Britannia
HajóosztályHecla-class bomb vessel
Pályafutása
ÉpítőPembroke Dockyard
Vízre bocsátás1826
Szolgálatba állítás1826
Szolgálat vége1846
SorsaEgy sarkvidéki expedíció során jégbe fagyott és a legénysége elhagyta[1]
Általános jellemzők
Vízkiszorítás726,8 t[2]
Hossz32 m
Szélesség8,8 m
Bruttó űrtartalom372 t
Hajtóművitorlás, kiegészítő gőzgép
Teljesítmény30 lóerő[3]
Fegyverzet2 mozsár, 10 ágyú

Legénység67
A Wikimédia Commons tartalmaz HMS Erebus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A HMS Erebus a Brit Királyi Haditengerészet Hecla-osztályú bomb ketch típusú hajója volt, amely több sarkvidéki expedícióban is részt vett.

A Ross-expedíció

[szerkesztés]
Az Erebus és a Terror Új-Zélandon (John Carmichael képe, 1847)

A hajó 1826-ban épült a walesi Pembroke Dock hajógyárában. Nevét Ereboszról kapta, aki az ősi sötétség istene a görög mitológiában. A 372 tonnás bomb ketch fegyverzete két mozsárból (egy 13 (330mm) és egy 10 (250 mm) hüvelykes) és 10 ágyúból állt.

Az Erebus két évig a Földközi-tengeren szolgált, majd 1840-ben sarkköri kutatóútra szerelték át. 1840. november 21-én a HMS Terror társaságában James Clark Ross kapitánysága alatt Tasmániából dél felé indult. 1841 januárjában mindkét hajó kikötött az antarktiszi Viktória-földön. James Ross az Erebus után nevezte el a Ross-sziget magasabbik, éppen kitörő vulkánját.

Ezután felfedezték a Ross-selfjeget amin képtelenek voltak áthatolni és annak peremét követték kelet felé, míg a romló időjárás miatt vissza nem tértek Tasmániába. A következő, 1842-es nyár alkalmával Ross folytatta a "Nagy Jéggát" felderítését keleti irányban. A következő telet a Falkland-szigeteken töltötték majd 1842-43 fordulóján újabb expedícióra indultak. Tanulmányozták a földmágnesességet és jelentős oceanográfiai, botanikai és ornitológiai adatokkal és gyűjteménnyel tértek vissza. Az Erebuson szolgált segédorvosi minősítésben a későbbi neves brit botanikus, Joseph Dalton Hooker.[4] Az első expedíció alkalmával gyűjtött madarak leírását George Robert Gray és Richard Bowdler Sharpe 1875-ben A HMS Erebus és HMS Terror útjának zoológiája. Új-Zéland madarai c. műben adták közre.

A Franklin-expedíció

[szerkesztés]

Bővebben: Franklin-expedíció

Az Erebust és a Terrort ezután Sir John Franklin északi-sarkvidéki expedíciójára készítették fel. A hajókat vasúti mozdonyokból átalakított gőzgépekkel szerelték fel és palánkjukat a jég ellen vaslemezekkel erősítették meg. John Franklin az expedíció parancsnoka és az Erebus kapitánya volt, míg a Terrornak ugyanúgy Francis Crozier volt a kapitánya, mint a korábbi antarktiszi utakon. Az expedíció fő célja az északnyugati átjáró felkutatása és földmágnesességi mérések elvégzése volt.

A hajók 1845. május 19-én indultak Angliából és ugyanezen év augusztusában látták őket utoljára a Baffin-öbölben. A későbbi években nagy erőfeszítéseket tettek a felkutatásukra; a sorsukról az első biztos híreket a Baffin-öböl Társaság orvosa, John Rae szolgáltatta, aki a helyi eszkimókat kérdezte ki. Az 1866-os kutatóexpedíció eredményei megerősítették az információit.

Az Erebus és a Terror belefagyott a jégbe, a 130 főből álló legénységük pedig elhagyta a hajókat és délnek indult, hogy elérjék a szárazföldet. Az úton valamennyien meghaltak fagyás, skorbut és éhezés következtében. A későbbi (1980-as évekbeli) exhumálások eredményei szerint az élelmiszertartalékukat jelentő konzervek rosszul voltak leforrasztva és a legénység ólommérgezést és bakteriális fertőzéseket (botulizmust) kapott. A helyi eszkimók elbeszélése szerint a matrózok kannibalizmusra is fanyalodtak, amit a megmaradt csontvázakon talált vágásnyomok is megerősítenek.[5]

Kutatás a hajók után

[szerkesztés]

1851 áprilisában egy brit hajó, a Renovation két, jégmezőbe fagyott hajót észlelt Új-Fundland közelében, de kilétüket nem tudta megállapítani. Lehetséges, hogy az Erebus és a Terror volt az, de valószínűbb, hogy elhagyott bálnavadászhajók.[6] A hajók maradványainak felfedezésére az utóbbi 160 évben több expedíció is indult, így 2008-ban Kanada indított egy 75 000 dolláros, jégtörő hajóval ellátott programot a roncsok megkeresésére.[7] 2014 szeptemberében Kanada miniszterelnöke, Stephen Harper bejelentette, hogy egy robot tengeralattjáró segítségével megtalálták vagy az Erebus, vagy a Terror roncsait a Victoria-szorosban.[8] A hajót igen jó állapotban találták meg, a fedélzetének egy része sértetlen, és a főárbóc is, amit a süllyedéskor a jég metszett el.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Fleming, Fergus (1998). Barrow's Boys. New York: Grove Press. p. 415. ISBN 0-8021-3794-6.
  2. "A treatise on the screw propeller: with various suggestions of improvement, Appendix, Table I, John Bourne, 1852". Books.google.co.uk.
  3. "Rudimentary treatise on marine engines and steam vessels, Robert Murray, 1852". Books.google.co.uk.
  4. Chisholm, Hugh, ed. (1911). "Hooker, Sir Joseph Dalton". Encyclopædia Britannica (11th ed.). Cambridge University Press
  5. Countryside, Anne. "The final days of the Franklin Expedition: new skeletal evidence. Arctic 50:(1) 36-36 (1997)" Archiválva 2022. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  6. Arctic Blue Books -British Parliamentary Papers Abstract, 1852k. University of Manitoba Libraries - Archives and Special Collections.
  7. "Parks Canada to lead new search for Franklin ships". Archiválva 2012. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben canada.com. 2008-01-30
  8. 170 éve eltűnt a sarkkutató hajó, most megtalálták. Index.hu, 2014[last update]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a HMS Erebus (1826) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.